Kürtőskalácsot sütöttem. Sütőben! Ha nekem sikerült akkor neked is fog. Nem vagyok a konyha ördöge, egy tea megfőzéséhez is segítséget kell kérnem. Az egyetlen amit el tudok készíteni önállóan az a tükörtojás. Bográcsban (szabadban) remek pörkölteket szoktam főzni, de egy igazi konyhában nehezen (sehogyan) ismerem ki magamat. Hogy miért álltam neki kürtőskalácsot sütni? Hümm… mert szabadságon voltam és ehhez támadt kedvem 🙂
Íme a recept: (more…)
A nyáron meglátogattam egy családot a pécsi Györgytelepen. Nagyon kedvesek voltak, mosolygósak és barátságosak. A napokban ismét felkerestem a nagy fa árnyékában meghúzódó kis házat. O.J. és felesége ezúttal is kedvesek voltak. Beszélgettünk egy kicsit. Mondom, hogy Endre Mária ismerősöm küldött a gyönyörű kislányuknak egy kis ajándékot.
– Melyiknek? – kérdezi az anyuka.
– Amelyiket a macskával a kezében fényképeztem le a nyáron, – válaszolom – Azt a címet adtam a képnek, hogy “szeretet”. (more…)
Az eseményről a Lőrinc Tv számolt be. Érdemes megnézni a beszámolót 🙂 A kiállításról szóló riport a videó 30:20-40:40 időpontja között látható. A videó alatt lévő (fekete) folyamatábra segít az előrepörgetésben 🙂
A magyar fotográfia napja alkalmából 2014. augusztus 28-án fotókiállításra került sor “Pécs, ahogy mi látjuk – amatőr szemmel” címmel. A kiállítás megnyitóján beszédet mondott Szendrő László fotóművész, és a neves pécsi költő, Lénárd József.
2014. április 25-én a kulturális negyed E78-as épületben került sor Dudi Levente “Baranyai Zsaruk” című fotókiállítására. Az eseményről több helyi média is beszámolt.
Fotó: Borbás Mátyás
a kiállított képek ide kattintva megtekinthetőek 🙂
Takács Andy Andrea kiállításaA kiállítás megnyitója nagyon emberi és megható volt. A megnyitó beszédet tartó személy egy gyönyörű piros rózsát adott át Andynak, aki az édesanyjának könnyek közt adta tovább és köszönte meg mindazt a támogatást és szeretetet, ami nélkül ez a kiállítás talán nem is jött volna létre.
Néhány napja elmeséltem a fiamnak, hogy gyermekkoromban nem volt ennyi sok finom szaloncukor, ezért gyakran házilag készítettünk „szaloncukrot”. Ez igazából nem is szaloncukor, hanem inkább tejcsokoládé volt. Úgynevezett házi csoki. Nos, azt kérte, hogy idén mi se vegyünk szaloncukrot, inkább készítsünk magunk. Készítettünk! Megkínáltam vele néhány barátomat és munkatársamat, kivétel nélkül ízlett mindenkinek! Nagy volt a sikere. Többen is kérték, hogy adjam meg nekik is a receptet.
Íme a recept: (more…)
Amikor egy-egy ilyen családi eseményen valaki feláll azzal a felkiáltással, hogy Ő most pohárköszöntőt mond, rögtön meg is ígéri, hogy rövid lesz. Mi meg reméljük, hogy nagyon-nagyon rövid lesz, és titkon abban is bizakodunk, hogy frappáns is. Aztán csalódunk benne, mert se rövid nem lesz, se frappáns.
Hát én senkinek nem akarok csalódást okozni, ezért felelőtlen ígéretet nem is teszek. Olyant ígérek, amit be is tartok. Megígérem, hogy sem rövid, sem frappáns nem leszek. Ellenben leszek hosszú és unalmas. Így senkit nem érhet csalódás, hiszen azt kapjátok, amit ígérek. És amit ígérek be is tartom. Úgyhogy most betartok 🙂 egy pohárköszöntővel. (more…)
Egy remek fotókiállítás megnyitóján jártam tegnap. Kékes Marcell képíró, Párhuzamok című fotókiállításának megnyitóján.
Horváth András a Dél-dunántúli Építész Kamara elnöke a kiállítás megnyitóján rövid beszédet mondott. Ebből sok mindent megtudtunk Marcellről. Megtudtuk, hogy anno megtáncoltatta az építészkamara elnökét, amiért nemhogy nem haragszik de még hálás is. Azt is megtudtuk, hogy Kékes Marcell maximalista. Amihez hozzányúl azt teljes szívvel, teljes erővel és kitartással műveli, ugyanakkor alázattal, gyöngéden és nyitottan. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a kiállító művész egy féreglyuk. (more…)
|
WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.
