Az ételeink jelentős részét tartósítószerekkel, adalékanyagokkal, színezékekkel, aromákkal, ízfokozókkal, állományjavítókkal, csomómentesítőkkel teszik szállíthatóvá, esztétikussá, eladhatóvá a gyártók. Nem azért, mert gonoszok lennének, egyáltalán nem. Azért, mert így vagyunk hajlandóak azokat megvásárolni. Még a tudatos vásárló is, aki elolvassa a címkét (szerencsés esetben meg is értjük a sok rövidítést) azt veszi meg amelyik a legtovább eláll, akkor is ha azonnal elfogyasztja. Ilyenek vagyunk. Vagy ilyenek lettünk. Egyre kevésbé tudjuk mi egészséges – a kovász például az –, pedig a szervezetünk folyamatosan küldi a jeleket. Nekem 16 évig küldte a jeleket, mire végre meg is értettem. Hogy mire gondolok? Az alábbi kis történetből kiderül.
Még csak 37 éves voltam, amikor a munkahelyemen váratlanul, minden előzmény nélkül, fulladni kezdtem. Az ajkaim, a nyelvem, a nyakam és az arcom egyre jobban kezdett duzzadni. Szerencsémre öt percen belül kiérkezett a mentő és szakszerű ellátásban részesültem. A kórházban kiderült, hogy allergiás eredetű anafilaxiás sokkot kaptam. Az elmúlt 16 évben megtanultam együtt élni az ételallergiával. Nagyon sok élelmiszert kellett kerülnöm. Néhány élelmiszer esetében (hagyma, tök, padlizsán stb. stb.) már egy kis mennyiség elfogyasztása is erős hasfájást, kiütéseket, hányást, ajak, nyelv és arc duzzadást okozott. Ma 53 éves vagyok és feltűnt, hogy már fél éve semmilyen allergiás tünetem nem volt. Gondoltam, hogy tesztelem magamat. A hagyma volt az, ami a legerősebb allergiás tüneteket váltotta ki, így őrá esett a választásom. Kissé bátortalanul, de megettem egy vékony szelet lilahagymát. Reakció. Semmi. Két nap múlva erős elhatározásra jutottam. Megeszek egy fej lilahagymát. Előkészítettem a calcimuscot, szeltem egy jó nagy karéj kovászos kenyeret, egy ökölnyi méretű lilahagymát karikára vágtam, azt a tetejére szórtam és egy kis parajdi sóval meghintettem az egészet. Nagyon szép látvány volt, de minden bátorságomat összes kellett szednem, hogy bele merjek harapni. Aztán behunytam a szemem, lesz, ami lesz gondoltam, és beleharaptam. Ropogott a kenyér héja, a hagyma és a só a fogam alatt, ízük szétáradt a számba. Naaaagyon jól esett!! A szókincsem kevés ahhoz, hogy leírjam az érzést, ezért nem is próbálkozom. Arra gondoltam, hogy bármilyen erős fájdalom jön, akkor is megérte. Fenomenális ízorgia volt a számban. Elfogyott a két tenyérnyi kenyérszelet, még egyszer megnéztem a calcimuscos dobozt, hogy biztosan venne benne fiola, majd vártam. Semmi. Megnéztem a híradót. Még mindig semmi. Vége lett az esti filmnek. Semmi. A nagy várakozásban elaludtam. Reggel frissen, pihenten, egy kicsit hagymaszagúan ébredtem. Semmi tünet, semmi fájdalom. Elmúlt az ételallergiám? Mikor? Mi történt? Ezt követően 2-3 naponta egy újabb étellel próbálkoztam, melyre korábban allergiás voltam. Nem történt semmi. De ez a semmi, azért már valami 🙂 Tényleg elmúlt az ételallergiám! Mi okozta a változást? Több oka is lehet. A cikk a képek alatt folytatódik.
Amik változtak az elmúlt 16 évben:
- – A korom 😊. Nem hiszem, hogy ettől múlt el az allergiám, de nem zárható ki.
- – Egy éve áttértem a növényi alapú étkezésre. Van rá esély, hogy ez az oka.
- – Egy éve csak kovászos kenyeret fogyasztok, minden adalékanyagtól mentesen. Esélyes.
- – Cukorbeteg lettem. Kicsi az esélye, hogy a cukorbetegség jó hatással van az ételallergiára, de a képletből nem maradhat ki.
- – Magas lett a vérnyomásom. (lásd az előző pont megjegyzését)
Feltételezés: a növényi alapú étkezés és a kovászos kenyér fogyasztása együtt (?), vagy csak az egyikük (?), megszüntette az ételallergiámat. A fenti képeken látható kenyér elkészítési módja és receptje (sütési napló) az alábbi linkről letölthető.
Dudi Levente
Pécs, 2020. 12. 07.
