Háromnapos jótékonysági takarítás

Annáról és arról, hogy miként sodródott ebbe a helyzetbe IDE kattintva olvashatod el!

Amennyiben szeretnéd támogatni pénzzel, hogy elkészüljön a gyermekszoba kérlek kattints IDE!

Reklámok

Anna

A káosz elméletből ismerjük a pillangó-effektus elvét, amely azt írja le, miként indíthatja el egy lepke szárnymozgása olyan események láncolatát, mely végül, több ezer mérfölddel arrébb, akár tornádóhoz is vezethet. Azaz egy nagyon kis segítséggel, egy apró gesztussal, mi magunk is képesek vagyunk valakinek a teljes életét kedvezően megváltoztatni, jobbá tenni.

Egy jószolgálati felhívás kapcsán több ember is felajánlotta önzetlen segítségét. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki így tett. Sokan közülük nem kérdezték, hogy kinek és miért kell segíteni, csupán csak annyit, hogy miben tud segíteni? Bevallom, hogy kicsit sem lepődtem meg ezen, hogy az emberek jók. Ezt már korábban is megtapasztaltam. A felhívásra egyetlenegy elítélő, negatív megjegyzés sem érkezett. Úgy érzem, hogy tartozom annyival, a segítséget felajánlóknak, hogy nagyon röviden és természetesen név nélkül, elmondjam annak a fiatal nőnek a történetét, akinek ezt a jószolgálati eseményt szerveztük.

Az alábbi történet valós, mindössze a szereplők nevét változtattam meg. A főszereplőt én most Annának fogom hívni. A többi szereplő neve szintén kitalált név.

Anna a húszas éveinek a végén jár és van egy kisbabája, akit egyedül nevel. Hogy miért? Az a történet is érdekes és egy nagyon szép, romantikus dráma filmet is le lehetne forgatni belőle, de a történetnek ez a része most elmarad.

Anna gyönyörű kis szőke kislány volt. Kedves, mosolygós, őszinte. Gondtalan gyermekkora hirtelen illant el, amikor 9 évesen elvesztette hőn szeretett édesapját. Minden előzmény nélkül, váratlanul és nagyon fiatalon szenderült el egy este Péter és hagyta árván a mi kis Annánkat és özvegyen Anna édesanyját, Katalint. Anna nagyszüleit teljesen összetörte fiuk hirtelen távozása. A fájdalomból sosem gyógyultak ki. Katalin ezután egyedül nevelte Annát, de a mély fájdalom, a gyász egyre csak emésztette éveken keresztül. Sosem fordultak senkihez segítségért. Összefogtak és megpróbáltak együtt leküzdeni minden nehézséget. Anna már főiskolás volt, amikor Katalinnál súlyos betegséget állapítottak meg. Mivel nagyon sokat kellet járnia különböző kezelésekre, egy idő után elvesztette a munkahelyét, majd később rokkantsági ellátásra lett jogosult. Anna abbahagyta a főiskolát és dolgozni kezdett, hogy el tudják tartani magukat. Munka mellett polgárőri szolgálatot is vállalt, mert fontosnak tartotta, hogy őrködjön, vigyázzon a településen lakók javaira. Tudta, hogy milyen nehéz pótolni valamit, ha azt illetéktelenek elviszik, leszüretelik, vagy éppenséggel megrongálják. Sok éjszakát töltött járőrözéssel szülőfalujában, vigyázva mások álmát. Szerelmével is ekkor ismerkedett meg. Sajnos a kislánya születése előtt elváltak útjaik. A munkahelyét elvesztette, jövedelem nélkül maradt. Beteg édesanyjával nehezen tudják megteremteni a kisbabának a megfelelő körülményeket. Megfelelő körülmények nélkül pedig fennáll a veszélye, hogy szétszakad a család.  Most sem kértek segítséget senkitől sem. A helyzetüket látva, néhányan úgy gondoltuk, hogy önzetlenül segítünk. Nem nagy dologra kell gondolni. Kitakarítjuk Anna és Katalin házát, szépen kifestjük és szerényen berendezzük. Egy nagyon kedves hölgy határozatlan idejű munkahelyet ajánlott fel Annának, ezzel is segítve, hogy együtt maradhassanak.

Ha tudsz segíteni, kérlek jelezd. A felhívást az alábbi képre kattintva olvashatod el a facebookon.

Pécs, 2019.06.13.


A jótékonysági takarítás első napja

2019.06.14.

2019.06.14.


2019.06.17.


Az eseményről készült videót IDE kattintva nézheted meg.


Közeleg a tavasz :)

Ma 2018. március 3-án nagy igazságnak jutottam a birtokába. Nevezetesen, hogy nem elég megnézni a naptárat vagy az aktuális reklámújságot ha azt akarjuk tudni, hogy mibe öltözzünk, mit húzzunk fel mielőtt kimegyünk a lakásból. Ha csak ezekre, illetve a rutinra, a megszokásaitokra hagyatkoztok, akkor könnyen úgy járhattok mint én. Papucsban indultok el otthonról (vagy haza 🙂 )

Tanulság. Indulás előtt nézzünk ki az ablakon és a látottak alapján döntsük el, hogy miként öltözzünk fel. Ha vizesek a fák ágai, akkor esik az eső. Ha fehérek akkor havazik. Ha mozognak akkor fúj a szél. Ha erős árnyékot vetnek akkor süt a nap. Ha semmit nem látsz akkor vagy éjszaka van vagy nem húztad fel a redőnyt. Ekkor se ess pánikba, van megoldás! Nézd meg a neten, hogy mi van odakint.

Pécs, 2018. március 03.

Dudi

Ezt a bejegyzést hozzászólásoddal érdekesebbé teheted.

A bejegyzéshez nem kapcsolódó, ízléstelen hozzászólások törlésre kerülnek.

 

Az édesanya

Édesanyám, akitől 4X kaptam életet

Tudjátok, az ember akárhány éves, ha az édesanyjára gondol, akkor egy kicsit gyermekké válik. Néhány nap múlva 51 éve lesz, hogy édesanyám először adott életet nekem. Miért mondom, hogy először? Azért, mert utána még háromszor. Már az első sem volt zökkenőmentes. Mind a ketten mást akartunk. Ő azt, hogy szüljön. Én meg, bár nem tudom, hogy mit, egy biztos, születni azt nem. Így aztán császármetszés lett a vége. Pontosabban az eleje, az életemnek.

“Az édesanya” olvasásának folytatása

O.J. simson

kislany_macskavalA nyáron meglátogattam egy családot a pécsi Györgytelepen. Nagyon kedvesek voltak, mosolygósak és barátságosak. A napokban ismét felkerestem a nagy fa árnyékában meghúzódó kis házat. O.J. és felesége ezúttal is kedvesek voltak. Beszélgettünk egy kicsit. Mondom, hogy Endre Mária ismerősöm küldött a gyönyörű kislányuknak egy kis ajándékot.
– Melyiknek? – kérdezi az anyuka.
– Amelyiket a macskával a kezében fényképeztem le a nyáron, – válaszolom – Azt a címet adtam a képnek, hogy “szeretet”. “O.J. simson” olvasásának folytatása

A hályogkovács-lány

Andy kiállításaTakács Andy Andrea kiállítása
A kiállítás címe : Évszakok
ideje : 2014. január 22. – február 14.
helye : Pécs, ÁMK Művelődési Ház (7632 Pécs, Apáczai Csere János körtér 1.)
Egy kiállítás margójára.

A kiállítás megnyitója nagyon emberi és megható volt. A megnyitó beszédet tartó személy egy gyönyörű piros rózsát adott át Andynak, aki az édesanyjának könnyek közt adta tovább és köszönte meg mindazt a támogatást és szeretetet, ami nélkül ez a kiállítás talán nem is jött volna létre.

“A hályogkovács-lány” olvasásának folytatása

Ezüstlakodalom

001Amikor egy-egy ilyen családi eseményen valaki feláll azzal a felkiáltással, hogy Ő most pohárköszöntőt mond, rögtön meg is ígéri, hogy rövid lesz. Mi meg reméljük, hogy nagyon-nagyon rövid lesz, és titkon abban is bizakodunk, hogy frappáns is. Aztán csalódunk benne, mert se rövid nem lesz, se frappáns.

Hát én senkinek nem akarok csalódást okozni, ezért felelőtlen ígéretet nem is teszek. Olyant ígérek, amit be is tartok. Megígérem, hogy sem rövid, sem frappáns nem leszek. Ellenben leszek hosszú és unalmas. Így senkit nem érhet csalódás, hiszen azt kapjátok, amit ígérek. És amit ígérek be is tartom. Úgyhogy most betartok 🙂 egy pohárköszöntővel. “Ezüstlakodalom” olvasásának folytatása

Féreglyuk a pécsi Tudásközpontban

Parhuzamok_2013_ megnyEgy remek fotókiállítás megnyitóján jártam tegnap. Kékes Marcell képíró, Párhuzamok című fotókiállításának megnyitóján.

Horváth András a Dél-dunántúli Építész Kamara elnöke a kiállítás megnyitóján rövid beszédet mondott. Ebből sok mindent megtudtunk Marcellről. Megtudtuk, hogy anno megtáncoltatta az építészkamara elnökét, amiért nemhogy nem haragszik de még hálás is. Azt is megtudtuk, hogy Kékes Marcell maximalista. Amihez hozzányúl azt teljes szívvel, teljes erővel és kitartással műveli, ugyanakkor alázattal, gyöngéden és nyitottan. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a kiállító művész egy féreglyuk. “Féreglyuk a pécsi Tudásközpontban” olvasásának folytatása

25 éves érettségi találkozó

Tanárnő kérem, én készültem! Hiszen 25 év, az 25 év.

Amikor megkaptam a meghívót, elkezdtem keresni az érettségi tablóról készült fényképet, és közben azon morfondíroztam, hogy mekkora idő is 25 év. Ennél sokkal rövidebb időről is egész regényeket írtak mások. Ilyen könyvek akadtak a kezembe: Hét év Tibetben, Tíz év apám fogságában , A tizenöt éves háború,  +18 csak felnőtteknek. Hát mondom, ez is nagy idő? Én is írhatnék egy könyvet azzal a címmel, hogy 20 év fogságban. Bár lehet, hogy helyesebb lenne a 20 év boldogság cím, hiszen ki tudja, lehet, hogy a nejem is elolvassa és akkor nekem annyi! Hiszen pont 20 éve, hogy összeházasodtunk. És 20 éves a nagyobbik fiam. 17 a kisebb, aki magasságra és súlyra a nagyobb. 190 cm. magas és 100 kilós és súlyemelő. A 20 éves fiam  kedden vette át az érettségi diplomáját. Hasonlít az enyémre! Az övébe is sok az ötös. Az enyém is tele volt vele (bár nálunk 10-ig osztályoztak, nála csak 5-ig). Nem tudom, hogy milyennek látja a mi korosztályunkat, de azt tudom, hogy amikor mi érettségiztünk valakiknek akkor volt a 25 éves érettségi találkozójuk, és én milyennek láttam őket. A nénik fejkendőt viseltek, a bácsik kalapot, és láttam rajtuk, hogy 25 év, az 25 év.

“25 éves érettségi találkozó” olvasásának folytatása